Törökbálint településről Wittinger Antal a XX. század elején így ír (forrást ld lábjegyzetben): „A helység…Budapesttől mintegy 15 kmnyire délnyugat felé ama dombhálózat között fekszik, melynek keleti legvégső szélei a budai hegyek szomszédságában Budafoknál a Dunára könyökölnek és északi szelid ereszkedéseit a magyar államvasutak budapest-szőnyi vonala szeldeli, 194 méternyi magasságban a tenger színe fölött. Annyira odasímul a domboldalakhoz, hogy egészében egy pontról sem tekinthető át, csupán egyes részei szemlélhetők a keretét képező magaslatokról, milyenek: Templom- és Vár-utca mögött emelkedő kúpszerű dombok, az Anna-hegy (267 m), József-hegy (244 m), Csúcs-hegy, Kálvária-domb. Távolabbról, észak és északnyugat felűl is csak kimagasló temploma és kétemeletes kastélya tünik szembe s ezek erdőborította dombos hátterükkel oly kedves tájrészletet nyujtanak, mely méltó a festő ecsetére.”

E mondatok a vizuális ember fantáziáját megmozgatják, ez történt velem is. Azonban, ha ma ránézünk ezekre a helyekre, láthatunk eltéréseket.

Mai léptékben Törökbálint a Dunántúli-középhegység középtájai közül a Dunazug-hegységhez tartozik. A Budai-hegység legdélebbi kistájaihoz, a Tétényi- és Érd-Sóskúti fennsík északkeleti pereméhez, a Budaörsi-medence süllyedéke irányába, a Budai-hegység Kopasz-hegy csoportjához, illetve a Farkas-hegy - Csiki-hegyek kistájhoz. Szerkezeti törésvonalak mentén kialakult völgyhálózattal tagolt a település. Változatos természeti tájak mozaikját öleli fel.

Történelmi magja a Tétényi-fennsík északi peremének dombsora: Anna-hegy, 268 m magas, József-hegy, 229 méter magas. Ezeknek a domboknak az anyagát a mészkő és a dolomit határozza meg. A Törökbálinti-medencére a Csiki-hegyek meredeken szalad lefelé, és a Hosszúréti patak a Duna felé csordogál rajta.

Nyugati irányban a települést Biatorbágy határában a Tölgyesi- és Biai-erdőket a 345 méteren lévő Katalin-hegy és a 334 méter magasságú Iharos ölelése fogja közre. Az ófalui táj területének jó része még őshonos fafajokból álló, gazdag ökoszisztéma, melynek jellegzetes elemei a tölgy és a juharfélék (megtalálható itt a cser-, kocsányos- és kocsánytalan-, valamint a molyhos tölgy is), de találhatunk magas- és virágos kőrist, kökényt, galagonyát, somot, de az akác és fenyőfélék sem maradhatnak ki. A gombászok körében is kedvelt helynek számít, hiszen az óriás őzláb, az erdei pöfeteg, a vargánya-félék, a galambgomba-félék, tinórú-félék is gazdagon megtalálhatók az erdőkben.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mind gyermekkoromban, mind pedig napjainkban is rendszeres látogatója vagyok az erdőknek és hódolok az édesapám és édesanyám által belém oltott gombászás örömének. Az erdő a feltöltődést jelenti számomra, közvetlen szomszédságában nőttem fel és vallom, a fáknak, az erdő illatának nagy az ereje.

A Tétényi-fennsíkon ritka, védett növények is megtalálhatóak, mint például az árvalányhaj, bársonyos kakukkszegfű, apró nőszirom, tavaszi hérics a henye boroszlán és a nagy ezerjófű is. A védett lepkék és az ízeltlábú-állomány rendkívül változatos, de a madárvilág lakói közül is fellelhetünk jó néhányat: barna rétihéja, karvaly, vércse és az énekes madarak igen változatos köre. Sajnos őzet és vaddisznót már ritkán látni azóta, amióta az M0-ás autópálya megépült, de erdőjáró lévén magam is találkoztam már ezekkel az állatokkal, illetve a maguk után hagyott jellegzetes nyomokkal.

Az Anna-hegy (268 m) a település déli részén a település látképének legmeghatározóbb része. E terület helyi védettséget élvez immár két évtizede. A hegy tetejéről, a kilátótoronyból páratlan panoráma tárul elénk. E hegy kedvelt kirándulóhely, több turistaúton juthatunk be az erdőbe. A település lakói és a civil szervezetek tagjai minden évben többször is szerveznek futással egybekötött szemétszedést, így bármerre indulunk, szép látvány, tiszta erdő tárul elénk.

A Róka-hegy (260 m) a település második legmagasabb pontja. Az egykoron erre elhaladó folyók alakították felszínét, melyet felszabdalódott és kiemelkedett kavicstakaró borít.

A József-hegy (229 m) a települést nyugati oldalról zárja le. Az elmúlt években nagyon sok családi ház épült itt, csodálatos panorámájának köszönhetően kedvelt hely az építkezők számára.

A Kerekdomb a belterülettől nyugati irányban helyezkedik el, a Róka-hegy lábánál. 80 méter átmérőjű, 13 méter magas, szabályosnak tűnő kiemelkedés. Régészeti feltárása nem vezetett eredményre, pedig mesterséges halomnak vélték és arra következtettek, hogy római eredetű lehetett vagy kora Árpád-kori áldozati bemutatóhely.

A Nagy-erdő déli oldalról határolja a települést, de északi oldalán az Ófaluba, keleti határánál pedig az Anna-hegy irányába juthatunk el. Sajnos áldozatául esett az M0-ás autóút kijelölésének és megépítésének, mert keresztül halad rajta, de ennek ellenére megőrizte a természetközeli állapotát, amely a szárazságtűrő, mészkedvelő tölgyes jelenlétében is megmutatkozik.

A Hosszúréti patak három ágon érkezik a településre, a Pistályi-völgyben folyása lelassul. A nedves, mocsaras, Pistályi-réthez tartozó területen lápokra jellemző állat- és növényvilág alakult ki. Később egyesül és Budafok magasságában éri el a Dunát. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a szennyvíztisztítás következtében jelentősen javult a vízminősége.

A Törökbálinti tó (Schwarze Moraszt) (2) a Hosszúréti patak egy szakaszának felduzzasztásával született meg az M1-es autópálya melletti területen. Ez a terület korábban mocsaras, lápos, pangóvizes terület volt, erre utal német neve is. A tómeder egy építkezésnek köszönhetően alakulhatott ki. A közelben lévő tejüzem építésekor a terület feltöltéséhez termelték ki innen a földet, majd feltört a talajvíz, azt követően pedig még egy patak vizét is idevezették. A tó vize úgy maradhatott tiszta, hogy a Hosszúréti patak egyik ágát elterelték. Kedvelt horgászparadicsom, parkosított, gondozott területtel, ideális pihenőhely minden korosztály számára.